Mi a jóga?

Mi a jóga?

Mivel egy materialista korban élünk – ahol a kinézet a fontos -, érthető módon az alakunkat szeretnénk elsősorban formálni jógával, a jógázók nagy része ezért kezdi el a jógázást. A jóga azért lett újra népszerű, mert rendszeresen gyakorolva „jógatestet” csinál. Azonban ha csak tornázásra használjuk, akkor nem használjuk ki eléggé a jógát. A testmozgás a lelki rész nélkül még inkább megrögzötté tesz bennünket a testünk iránt, ami azt eredményezi, hogy még jobban beazonosítjuk magunkat a testtel.

Yogas Chitta Vritti Nirodha. A jóga az elme hullámzásainak a lecsillapítása.
A jóga egy óriási tudomány, ami arra hivatott, hogy általa a jógázó megtalálja önmagát, az igazi, autentikus, sallangoktól és egótól mentes énjét. Nyilván ez az introspektív munka nem hozza meg a gyümölcsét egyik napról a másikra, de kitartó gyakorlással, ami magában foglalja a jógafilozófia tanulmányozását és az önreflekciót is, a jóga megmutatja az utat egy magasabb tudatossági szint eléréséhez, ahol a jelen pillanatban élve, az egónk álarcát levetve, az önvalónk teljességét megélve élhetjük meg a létezésünket ebben a világban.

A jógát pontosan ez az önelemző, mélyen filozófiai, introspektív oldala különbözteti meg a többi mozgásformától. Az marad csak a jóga útján, aki állandó spirituális “keresésben” van. Keresi az élet értelmét, érteni akarja a dolgok mikéntjét. A jógatudomány léttel kapcsolatos kérdéseinek legfontosabbika így hangzik: ”Ki vagyok én?” Erre a kérdésre elsőre szinte mindannyian úgy válaszolunk, hogy mondjuk a nevünket, nemünket, korunkat, foglalkozásunkat, és hogy kinek a kije vagyunk (a férjem neje, a gyerekem anyja, stb). A jógafilozófia szerint ezek azonban mind csak a ránk aggatott szerepek, illetve a magunk mások viszonylatában történő meghatározása.

Amik valójában vagyunk – az önvalónk – egy ennél sokkal mélyebb dolog. A „ki vagyok én” kérdése igazából arra utal, hogy miért születtem erre a világra, mi a célom és a feladatom, mi az életem értelme. Hogyan nyilvánulok meg a hétköznapjaimban, hogyan viszonyulok magamhoz és a környezetemhez. Melyik részem az, ami a kondícionáltságomnak köszönhető, és melyik az igazi énem. Képes vagyok-e levetni az egómat és végre autentikusan élni és átadni magam annak, hogy állandóan változom, fejlődök. Ennek az útnak a megtalálása az igazi kihívás. A meditáció segítségünkre van a feltárásban, melynek során érzéseinkkel dolgozunk és tudatosítjuk gondolati folyamatainkat. A meditáció hasznosságát ma már rengeteg tudományos kutatás támasztja alá. Csökkenthető vele a stressz szint, jobb minőségű alvás érhető el. De az igazi, transzformatív hatás a lényeg: saját viselkedési mintázataink felismerése, ami magában rejti az ezeken való változtatás, a személyiségfejlődés lehetőségét.

Amikor ászana gyakorlást végzünk, a célunk egy légzéssel összekötött mozgó meditációvá alakítani a gyakorlást. Ez a lényeg. És ha ezt megértettük, már tudjuk, hogy gyakorlás közben befelé kell figyelnünk. Ezzel máris nyertünk még egy előnyt: csak befelé figyelve tudunk ugyanis biztonságosan, sérülés nélkül gyakorolni akár egyedül is, oktató jelenléte nélkül.