Sok szeretettel köszöntelek a tanfolyam 1. jógafilozófiai előadásában. Ma arról fogunk beszélni, hogy mi is a jóga. Sokan jógáznak, de kevesen vannak tisztában a jóga teljes rendszerével, és használják a jógát tornázásra, fogyásra, vagy éppen stresszoldásra, de még ilyenkor is a jóga óriási tudományának csak egy kis részét használjuk ki, nem az egészet. A jóga egésze nemcsak a testet, de a lelket is képes egészségesen tartani.
A jóga egy ősi, több mint 5000 éves tudomány. Indiából ered. Az alapokat kb. 2500 évvel ezelőtt foglalták írásba, így a jóga az emberi test és lélek tudatos fejlesztésének legrégebbi fennmaradt módszere. A lényeg abban rejlik, hogy a testre és a lélekre egyformán hat.
Hadd adjam meg először is a jóga hagyományos értelmezését, de utána gyakorlatiasabb szemszögből is szeretném bemutatni a jelentését, hiszen pont az lenne ennek a filozófiai szekciónak a lényege, hogy minél inkább érthető és alkalmazható legyen, különben nem sokra megyünk vele.
Tehát a hagyományos megközelítésben a jóga jelentését legegyszerűbben a szó értelmezésén keresztül érhetjük el. Az egyik jelentése: megzabolázni, igába hajtani. Ez az elme, az érzékszervek és a test késztetéseire irányuló erőfeszítés. Tehát az elme és az érzékek kontrollálására utalunk itt. A jóga szó másik jelentése: összekapcsolódni, egyesülni, ami az Egyéni Lélek és a Legfelsőbb Lélek, vagyis az önvaló és a Magasabb Én összekapcsolása, illetve az emberiség mint egység létrejötte lenne. A két jelentés összevonásából kirajzolódik, hogy a jóga a test és az elme szabályzásán keresztül segít megtapasztalni a valódi lényünket, majd a lelkünket újra összekapcsolja a Legfelsőbb Lélekkel.
Ez a magyarázat egy kicsit túl elvontnak vagy akár woodoo-nak tűnhet, úgyhogy nézzük meg egy kicsit a jógát gyakorlati oldaláról, értelmezzük úgy, hogy valóban meg is értsük, miről van itt szó.
Annak ellenére, hogy a jóga egy ősi, keleti tudomány, a fennmaradt írások nehezen emészthető filozófiai szövegek, valamiért mégis a jóga napjainkban, a nyugati kultúrában is népszerű. Ráadásul, a népszerűsége töretlenül nő, a hatvanas-nyolcvanas években még csak elszórtan jógáztak nyugati emberek, ma már tulajdonképpen mainstream-nek számít.
Ami igazából népszerű belőle azonban, az a fizikai gyakorlás része. Ez nem jelenti azt, hogy ez rossz, sőt, a fizikai gyakorlás csodálatos. A mozgás, az izmok erősítése és nyújtása, a gerinc karbantartása, a test mozgatása nagyon egészséges, és szükséges. Azonban, aki komolyan foglalkozni szeretne a jógával, fontos tudnia, hogy a jóga nem csak ennyi, hanem ennél sokkal több. A fizikai gyakorláson túl, ugyanennyire fontos része jógának a befelé figyelés, az önelemzés, az introspekció. Enélkül a jóga nem nevezhető jógának, csupán tornának vagy edzésnek.
A jóga bármilyen fajtájáról is legyen szó, a lényeg, hogy mindig el fog vezetni valamilyen szintű önreflekcióhoz. Sok jógázó számára ez az önreflekció a gyakorlás végén jön el, amikor háton fekve relaxálunk. Aztán felkelünk, hazamegyünk, jó esetben aznap este még kitart, de másnap folytatjuk ugyanott, ahol abbahagytuk, újra veszekszünk, stresszesek és türelmetlenek vagyunk.
Azért készítettem el ezt az oktató anyagot, mert azt szeretném, ha minél több jógázó, akik teljesen rendben van, hogy szeretnék a fizikai gyakorlás előnyeit élvezni (és ezt meg is tanulhatják itt, ebben a tréning anyagban), ugyanakkor megismerkedhessenek a jóga árnyaltabb, mélyebb oldalával is. Az a fajta gyakorlás, amikor a légzéssel összehangolt módon mozogva, meditatív állapotban jógázunk, vagy ülő meditációban vagyunk, nagyon sok előnyt adhat nekünk.
Gondolhatunk itt olyan apróbb dolgokra, minthogy nyugodtabbak, türelmesebbek vagyunk a jógaszőnyegen kívül, a hétköznapokban, vagy jobban alszunk, de ezek tulajdonképpen csak mind mellékhatások. A legfontosabb, az igazán hasznos előny az, és most mondom a lényeget, amikor a mélyen bevésődött gondolati és viselkedési mintáinkat vagyunk képesek felismerni és azokon változtatni. Ez az igazi cél, és ez az igazi teljesítmény, nem pedig a fejenállás. A gondolkodási, érzelmi és viselkedési mintáink, azaz sémáink olyannyira uralnak minket, anélkül hogy tudnánk róla, hogy szinte azt is mondhatjuk: nem is emberek kapcsolódnak egymáshoz, hanem sémák. Séma a sémával lép kapcsolatba rajtunk, embereken keresztül addig, amíg tudatossá nem válunk rájuk, és le nem építjük őket. Így bontjuk le magunkról a védekezési mechanizmusokat azaz az egó álarcokat, és jutunk el a belső gyermekünkhöz, akit ezek után meggyógyítva, elérkezünk az autentikus, valódi énünkhöz, az önvalónkhoz. Ez egy hosszú, komplex és olykor fájdalmas folyamat, de érdemes végigmenni rajta, mert enélkül a folyamat nélkül csak káoszt vonzunk be az életünkb, vele viszot nyugalmat és békét.
A meditáció hasznosságát egyébként már nagyon sok tudományos kísérlet bizonyította, azonban a meditáció gyakorlata önmagában szintén nem elég, igenis meg kell mozgatnunk a testet, mozgatni az energiákat, emelni a szívverést időről időre. De, ha kizárólag erre helyeznénk a hangsúlyt, akkor csak méginkább csak ragaszkodnánk a testünk képzetéhez, ahhoz, hogy a test a fontos, és mi magunk a testünk vagyunk. Márpedig ezen ragaszkodásainkon és identifikációinkon dolgoznunk kell, ha úgy igazán meg akarjuk tudni, hogy kik is vagyunk valójában. Ez ugyanis a jógafilozófia központi kérdése. Bármilyen jógastílust is tanulmányozunk, sok-sok különbséget, eltérő gyakorlási módszereket találunk, de ami az összes jógaiskolában közös, az az, hogy erre a kérdésre keresi a választ. Ki vagyok én?
Ha ezt a kérdést egy kezdő jógázónak felteszi az ember, elsőre szinte mindenki úgy válaszol, hogy mondja a nevét, a nemét, az életkorát, foglalkozását, általában azt is hozzáteszi, hogy ő kinek a kije vagyunk (a férjem neje, x számú gyerekem anyja, stb.). A jógafilozófia szerint ezek azonban ezek egyrészt mind csak a társadalmunk által ránk aggatott szerepek, másrészt a magunk mások viszonylatában történő meghatározása.
Aki valójában vagyunk – az önvalónk – egy ennél sokkal mélyebb dolog. A „ki vagyok én” kérdése igazából arra utal, hogy miért születtem erre a világra, mi a célom és a feladatom, mi az életem értelme. Ennek megtalálása az igazi kihívás. A meditáció segítségünkre van a feltárásban, melynek során érzéseinkkel dolgozunk és tudatosítjuk gondolati folyamatainkat. Az én jóga gyakorlásomnak a meditáció ugyanolyan része, mint a mozgás, és mindenkit szeretnék bátorítani, hogy ha tudja, próbálja meg a jóga gyakorlásába valamilyen módon integrálni a meditációt is.
A meditáció ahhoz segít hozzá, hogy tudatossá váljunk a gondolatainkra. Hogy ahelyett, hogy azonosulnánk a gondolatainkkal, mintegy kívülről legyen rálátásunk azokra. A gondolataink ugyanis nem mi vagyunk. A gondolataink alapja a gyerekkori kondícionáltságunk (tehát a szüleink, nagyszüleink, tanáraink hangja, ítélkezése velünk szemben, amit magunkévá tettünk, internalizáltunk, és felnagyítva, felerősítve mantrázzuk magunknak) illetve a készen kapott társadalmi hitrendszerek. Tehát mások gondolatai, meglátásai, hitei, érzései, nem a sajátunk. Ahhoz, hogy hozzáférésünk legyen a saját gondolatainkhoz, az autentikus énünkhöz, az igazi önvalónkhoz, először le kell bontani magunkról a sok sok álarcot, berögződést, egót, mint a hagyma héjait. Ekkor léphetünk bele a saját erőnkbe,
Ez az igazi önreflexió, ez az önismeret, az öngyógyítás, a teljessé válás. Erről szól a jóga.
Egy másik megközelítésben, azt is mondhatjuk, hogy a jóga célja több szinten is megfogalmazható:
Testi szinten: erős és rugalmas test, egészséges bioritmus, kiegyensúlyozott szervrendszeri működés, a testi késztetések kontrollálása.
Energetikai szinten: a test és a tudat energiával történő feltöltése és az energia áramlásának fenntartása.
Mentális szinten: az aggodalmak és a félelmek elengedése, a gondolatokra való rálátás, az érzelmek és vágyak szabályozása, szellemi egyensúly, akaraterő, belső béke, elégedettség.
Lelki szinten: a figyelem fókuszálása a lelki dolgok felé, az önvaló és tudat, a tudatosság megismerése, annak a fejlesztése, a tudatosság elérése.
Köszönöm hogy meghallgattad az első részt. A következő alkalommal a jógairányzatokról fogok nektek beszélni, utána pedig elkezdjük a lelki munkát, amihez patanjali 8 lépéses ösvényét fogjuk használni. Az első két lépés életmódbeli tanácsokkal szolgál majd az érzékekről beszélünk, és ezután kezd majd elmélyülni a dolog, kezdünk részletesen foglalkozni a meditációval és végül elérkezünk az úgymond megvilágosodáshoz. Itt nem valami woodoo dolgot kell elképzelni, hanem csak azt, amiről eddig is beszéltem: a visszatérést az autentikus énünkhöz, a felnőtté válást, belépést a magasabb énünkbe, a lelki béke, a nyugalom, a jelenben levés. Ez nem azt jelenti, hogy már csak jó dolgok történnek velünk, hanem csak annyit, hogy képesek vagyunk megélni az életünket, jelen lenni és fejlődni, és mindezt még élvezzük is.
