Légzés

A légzésről általában

Helyezkedj el törökülésben vagy feküdj le a hátadra, és úgy hallgasd meg ezt a hanganyagot. Először a légzésről lesz némi általános információ, utána 2 légzőgyakorlatot fogunk végezni.

A légzés szanszkrit-ül prana. A prana azonban nem csak a konkrét levegővételt jelenti, hanem az életenergiát, az „éltető energiát” is. Ez az energia az, ami megkülönbözteti az élőt az élettelentől. Ugyan mindenben van prana, de az élőkben sokkal nagyobb koncentrációban van jelen. Prana nélkül csak egy halom atom lennénk. A prana igazából nem is csak a légzés, hanem inkább az intelligens életerő, ami légzésre késztet minket. A jógában a pranayama a légzőgyakorlatokat jelenti, azaz, hogy kontrolláljuk a légzésünket.

A légzés kontrollján túl, a pranayama megtanít kontrollálni az elme működését is. Az elme alapjában magától működik. Saját maga dob fel nekünk különböző gondolatokat, ráadásul kényszeres a működése, azaz magától nem tud leállni. Az elme kontrollja azt jelenti, hogy a véletlenszerűen felbukkanó gondolatokra történő azonnali reagálás helyett az ember az energiáit olyan irányokba tereli, amikre ő akarja. A jóga ilyen értelemben nemcsak a légzés irányítása, hanem az életenergia terelgetése, annak akaratlagos csatornázása.

A légzés és az elme működése nagyon szorosan összefügg. Ha az elménk tele van gondolatokkal, és zavaros, állandóan ide-oda cikázik (monkey mind), akkor a légzésünk is felületes, gyors lesz. A jó hír, hogy ez visszafelé is igaz: ha lassítjuk és mélyítjük a légzést, lecsendesítjük vele a zajos elménket. Ha gyakorlod a pranayamát és így a légzésen keresztül befolyásolod az életenergiát is, azt fogod észrevenni, hogy ugyan történik ez és az, mint mindig, de te nem fogsz azonnal ugrani rá, hanem nyugodt maradsz.

A légzés gyakorlataival hatni tudunk az idegrendszerre, energetizáljuk, vagy épp lenyugtatjuk magunkat. A légzőgyakorlatok elsajátításához azonban sok türelemre van szükség. Lassan kell hozzászoktatnia magát az embernek, csakúgy, mint a testedzéshez.

A légzésnek 3 része van: belégzés, kilégzés és légzésvisszatartás. 2 helyen szívhatjuk be a levegőt, orron vagy szájon át. A levegő minden esetben a mellüregbe, azon belül is a tüdőbe érkezik.

A jógának nem a fejenállás a lényege, hanem a légzés összehangolása a mozgással. Kezdőként ez még nehéz, de elég gyakorlás után, amikor már a testünk tudja, mit kell csinálni, nagyon sokat hozzá tud tenni a gyakorláshoz az, ha közben nyugodtan, hosszan, a mozgást támogatja, azt vezetve tudunk lélegezni. Általában a felfelé irányuló mozdulatokat a belégzéssel, a lefelé irányulókat kilégzéssel támogatjuk. Figyelve arra, hogy minden mozdulat lehetőleg egy hosszú légzés legyen. Így alakul a gyakorlás mozgó meditációvá.

1. Légzőgyakorlat: Légzés figyelés

Ha eddig még nem tetted, most mindenképp feküdj le a hátadra vagy ülj le a földre törökülésben, vagy bármilyen kényelmes ülésben. Csukd be a szemed és lazítsd el az izmaid. Hozd a figyelmed fókuszát a légzésedre, de ne befolyásold a légzésed semmilyen módon. Próbálj a természetes légzéseddel lélegezni, ahogy eddig is tetted, amíg még nem figyeltél rá.

Figyeld, milyen a légzésed. Milyen hosszúságú a belégzésed, ahhoz képest, hogy meddig tart a kilégzésed. Van-e egyáltalán valamilyen ritmusa a be- és kilégzésednek, vagy csak úgy összevissza lélegzel. Van-e szünet a be- és kilégzés között? Vajon mennyi levegőt szívsz be, és kifújod-e az összes levegőt a tüdődből.

2. Légzőgyakorlat: Mindful légzés

Most kezdd el mélyíteni a légzésed. Legyenek mélyebbek a belégzések és hosszabbak a kilégzések. Próbáld meg ugyanolyan hosszan szívni be, mint ahogy kifújod. Tartsd a ritmust, és csak lélegezz hosszan, nyugodtan, be és ki. Belégzés, kilégzés.

Tartsd továbbra is a légzés ritmusát, és kezdd el figyelni a levegő útját. Képzeld el a levegőtömeget az arcod előtt, amit beszívsz az orrodba. Érzékeld, hogy a hűvös levegő érinti az orrcimpádat, illetve milyen érzetet okoz az orrüregedben.

Aztán érezd, ahogy a levegő áramlik lefelé a torkodon, megtelíti a tüdődet. Képzeld el, hogy a hörgők megtelnek a beszívott levegővel. Ilyenkor emelkedik a mellkasod.

Majd figyeld, van-e szünet, milyen hosszú, és aztán amikor kezded kifújni a levegőt, figyeld ahogy a mellkasod süllyed, majd valamivel melegebb levegő áramlik vissza a torkodon keresztül, az orrüregbe, és érezd ahogy az orrodon át elhagyja a testedet.

Most ott van a kifújt levegő az arcod előtt, és kezdődik az egész ciklus elölről. Figyeljük most egy pár percig a hosszú, elnyújtott légzéseket.

A fókuszt végig próbáljuk a légzésen tartani. Ha elkalandoznának a gondolatok, ami teljesen természetes, és előbb-utóbb biztosan be is fog következni, akkor amint észreveszed, hogy már nem a légzésen vagy, hanem valahol máshol van az elméd, hozd vissza a fókuszt a légzésre.

Nem kell, hogy ostorozd magad, ha elkalandozol, mert az elme erre van huzalozva, mindig ezt csinálja, magától. Neked csak annyi a dolgod, hogy újra és újra visszatereld a figyelmed légzésre. (3 perc)